10. fejezet

Sziasztok Drágáim!
Nagyon sajnálom, hogy kimaradt egy hétvége, de az érettségi miatt nagyon elvagyok havazva. Ezért előre mondom, hogy jövőhét szombaton sem lesz rész, mert aznap ballagok, de utána minden visszaáll a rendes kerékvágásba!
Köszönöm szépen a kommenteket, pipákat, chatbe írt véleményeket, és köszöntöm az újabb rendszeres olvasómat! Borzasztóan hálás vagyok neketek!
Ez a rész nem életem legjobbja, de egy átvezető a további eseményekhez. Remélem írtok néhány vélemyént!
Nem rabolom tovább az időtőket, kellemes olvasást!

10. fejezet

A szerelem betegei

Mimmi Sandén

    Egy lazán felöltözött, fiatal srác lépett az irodába. Farmernadrágját a csípőjéig húzta le, ülepe pedig nem sokkal volt térde felett. Pólója határozottan nem a mérete, legalább két számmal kisebb lenne az ideális. Fején a sapkát kissé oldalra fordította. Kinézetéből ítélve hip-hop lehet a stílusa. Arca karakteres volt, amit nem felejt el az ember, így biztos vagyok benne, hogy még sosem láttam. Kék szemei egy másodperc alatt magába szippantottak. Megnyerő mosolyától elillant az iménti rosszkedvem. A szavam a torkom akadt, még pislogni is elfelejtettem. Vajon van akkora szerencsém, hogy neki kell majd dolgoznom? Bármit kérhet!

-     Jó napot kívánok! Ludvig Gustafon vagyok, az új diák. – Ennyit erről, pedig már komolyan reménykedtem, hogy nem valami begyöpösödött öregember fog ugráltatni. Bár, ellenkező esetben miért hívnánk büntetésnek?

   Váltottak még néhány szót, de mire magamhoz tértem kábulatomból, már újra hozzám beszélt az igazgató.

-     Mrs. Sandén, most menjen vissza az órájára, de délután háromkor ott legyen ezen a címen. – A kezembe adott egy papír fecnit, rajta néhány kacifántos betűvel, amit nem igen tudtam elolvasni. Már csak az hiányzik, hogy rossz helyre menjek. Felálltam, majd elmormoltam egy rendben félét, és kimentem az ajtón, de még hallottam, ahogyan utánam kiáltja, ellenőrizni fogja, megjelentem-e. Csodálatos.

   Leintettem egy taxit, és a kezébe adtam a papírdarabot, amin úti célom állt. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Azt hittem haza megyek, bedőlök az ágyamba, és megnézek valami filmet, közben elátkozom az iskolát, majd egy forró fürdő segítségével álmodozom a jövőről bízva a csodában. Ehelyett egy vadidegennek kell mosolyogva segítenem. Gratulálok Mimmi Sandén, zseni vagy.

   Az autó megállt egy épület előtt, amit elsőre raktárnak mondanék. Kifizettem, azután elindultam felfedezni mi is vár rám. Amint beléptem egy hústorony megállított, elkezdett kérdezősködni, csak akkor engedett tovább, miután felhívta az iskolát, ahol az igazgató azonosított. Mibe csöppentem?

     Mindenki fejhallgatóval a fülén, mappával a kezében rohangál, miközben a fejére erősített kis mikrofonba hadar, de olyan gyorsan, hogy képtelenség megérteni. A hangok összefolytak, az emberek alakjai pedig elmosódtak. Kezdek szédülni, nem sok kell, hogy kidobjam a taccsot. Éreztem, hogy meg kell kapaszkodnom valamiben, de semmi használhatót nem látok a közelben.

-     Mimmi! – Ez nem lehet az a hang, már képzelődöm is. – Hogy kerülsz te ide? – Nem, határozottan nem a fantáziám játszik velem, mert megölelt, engem, megölelt! Most már biztos, hogy összeesek. Elengedett, majd a szemembe nézett, de olyan rémült arcot vágott, mintha kísértetet látna.

-     Jól vagy? Nagyon sápadtnak tűnsz. – Fenomenális, tehát tőlem ijedt meg ennyire. Gratulálok magamnak. Komolyan a legjobbkor tud rám jönni a rosszullét. Egy szóval jellemezhetném magam: csődtömeg.

-     Minden rendben, csak ez a felfordulás kicsit hirtelen ért. – Mondtam meg az igazat. – Egyébként büntetésből vagyok itt. Elaludtam az igazgató óráján, és most szolgasorba taszított. – Nevettem fel saját poénomon, ami egyáltalán nem volt vicces. Tökéletes, égessem még magam kicsit. Danny előtt miért nem tudok soha önmagam lenni? Ő azonban csak kinevetett.

-     Mr. Black küldött? – Bólintottam. – Akkor ne aggódj, – kacsintott egyet felém, menten elolvadok – mert nekem fogsz segíteni. – Ahogy ezt kimondta, még kétszer átgondoltam, jól hallottam-e, de biztos vagyok benne, mivel a hallásom tökéletes. Ez azt jelenti, hogy határozatlan ideig életem szerelmével fogok egy helyiségben tartózkodni, leshetem a kívánságait, megtudhatok róla tömérdeknyi új dolgot? Ez maga a paradicsom, én meg azt hittem büntetést kapok. 

-     Mi lesz a feladatom? – Kérdeztem immáron hatalmas mosollyal és hangomban merő izgatottsággal, amit ő is észrevett, mert ajkai amolyan mindent tudó mosolyra húzódtak.

-     Az előbb még nem voltál ilyen lelkes. – Kicsit elpirultam, de úgy csinált, mintha ezt nem vette volna észre. – Az új videoklipemet forgatjuk, és néhány frappáns megoldásra lenne szükségünk. Mivel a ti sulitok művészeti, ezért kértem onnan segítséget. Ha az megvan, és van kedved továbbra is velünk dolgozni, találunk majd más feladatot is. – Megint rám kacsintott. Még egyszer így mosolyog, tuti, hogy a karjaiba zuhanok. Ez így nem lesz jó. Mindig csak kinevettem Mollyt, hogy Eric milyen reakciókat vált ki belőle, de ez tényleg veszélyes, úgy érzem a szerelem betege lettem. – Egy szó, mint száz, a kreativitásodra lenne szükségem. – Fogalmam sincs ez előtt miket mondott, de így is képbe voltam.

-     Azt hiszem értem. – Villantottam rá, egy olyan Mimmis mosolyt, amit viszonzott is. – Remélem, hasznomat fogjátok venni.

-     Abban biztos vagyok.

   Bemutatott a sürgő-forgó embereknek, majd a kis csapathoz vezetett, akikkel a legtöbb időt fogom eltölteni. Próbáltam koncentrálni, de csak az járt a fejembe, hogy Danny Saucedoval lehetek.

Molly Sandén

   Már egy órája itt ülök a táncteremben úgy, hogy a megbeszéltnél harminc perccel később indultam el otthonról. Eric egyre rosszabb, ha a késésről van szó.

* Ez az első igazi randink. Már nagyon izgatott vagyok. Nem árulta el, hogy hova megyünk, csak annyit mondott, nem kell kiöltöznöm. Soha nem voltam még randevún, így még izgatottabb vagyok. Este hét órát beszéltünk meg, de én már reggel óta a ruháimat válogatom. Nem akarok sem túl sportos, sem túl elegáns lenni. A szobám jelenleg leginkább egy túrkálóra hasonlít. Ruhadarabok hevernek a földön, az ágyon, a széken és még az asztalon is.

    Végül egy fehér, mintás póló, egy sötétebb farmernadrág, és az estére való tekintettel egy fekete kardigán lett a nyerő. Hajamat próbáltam feltűzni, behullámosítani, befonni, de végül itt is az egyszerűség mellett döntöttem. Hat órakor már a kanapén ültem, és várakoztam. Rá vártam, az első szerelmemre. Mindent elképzeltem már. Hét óra előtt egy perccel bekopog, ajtót nyitok neki, ő pedig megpuszil. Apa, anya vagy a húgaim nem szólítják meg, nem kezdik faggatni, nem fenyegetik meg, hogy vigyázzon rám. Kézen fog, kivezet az udvarból, majd elindulunk. Tökéletes… lenne, csak az a bökkenő, hogy több mint fél órája késik.

-     Mi van, ha nem jön? – Kérdeztem könnyes szemmel húgomat, aki nem tudott mit felelni, csak hátamat simogatta. Hogy teheti ezt velem?

-     Mi van, ha történt vele valami? – Tettem fel újabb kérdésemet, ezúttal anyának címezve, és már a könnyek is kicsordultak szememből.

-     Itt lesz, ne gondolj mindig a legrosszabbra. – Igyekeztem hallgatni rá, de az eszem csupa buta gondolattal volt tele, mikor megszólalt a csengő. Az ajtó felé vetettem magam, és könnyes arccal téptem fel azt, majd lehajtott fejjel szóltam anyának. A nappaliba visszasétáltam, felhúztam térdeim, majd átkaroltam, és elrejtettem fejemet is. A könnyeim patakokban folytak. Minek hívott el randizni, ha nem is jön el? Azt hittem komolyan gondolja, nekem tényleg nagyon tetszett.

     Önsajnálatomból egy meleg érintés húzott vissza, éreztem, hogy besüpped mellettem a kanapé. Valaki leült mellém, majd közel hajolt hozzám, de én még mindig nem néztem fel. Olyan illata volt, mint Ericnek, de biztos csak képzelődöm. Bárcsak ő lenne az. Bárcsak megmagyarázná. Biztosan lenne hozzá néhány keresetlen szavam, de utána végre elindulhatnánk. Istenem, mit áltatom magam? Egy ilyen srác, mint ő, hogy akarhatna engem? Miért hittem neki?

-     Annyira sajnálom, folyton kések, de a jó hír, ennél nincs rosszabb tulajdonságom. *

   Utólag megmosolygom ezt a napot, de akkor cseppet sem találtam viccesnek. Miután jól megmondtam neki a magamét, elindultunk a „titkos hely” felé, ami egy kikötő volt. Ironikus, hogy aznap történt meg az első csókunk, mikor úgy éreztem, felültetett. Azóta minden naplemente felidézi bennem, azt a pillanatot, amikor karjait körém fonta, ajkait enyémhez érintette. Azon a napon, azon a helyen, abban a pillanatban kezdődött el minden.

-     Bo..csá..nat! – Lihegte Eric, közben egyik kezével a hasát fogta, másikkal az ajtófélfának támaszkodott.

-     Csak másfél órát késtél. – Mosolyogtam rá, mire bűnbánóan elhúzta a száját. – Már megszoktam, miután az első randinkra egy órás csúszással estél be. – Idéztem fel, előbbi gondolataimat.

-     Te meg azt hitted nem megyek, és vörösre sírtad a szemeid. – Mondta már egyenletes légzéssel, bujkáló nevetéssel a hangjában. Hüvelykujjával pedig végigsimított a szemeim alatt. Ahogy hozzám ért, megremegtem. Néhány másodpercre a levegőt is visszafojtottam, majd mikor elhúzta kezét, megkönnyebbülve szabadítottam fel tüdőmet. – Pedig csak nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel, és hogy álljon a hajam. – Hatalmas mosolyt villantott rám, majd megölelt, én pedig vállába fúrtam arcomat. Pár röpke pillanatra maradhattunk csak így, de éppen ezért minden másodpercet kiélveztem, ami megadatott. Az illata mámorító volt, még úgy is, hogy tudom, egészen idáig futott. Láttam rajta, hogy megázott, hiszen biztos nem ilyen hajjal indult el otthonról, de ettől csak még aranyosabb lett. Lassan elhúzódtunk egymástól, majd Eric megtalálta a vele szemben lévő tükörfalat.

-     Ó istenem, hogy áll a hajam? – Olyan kétségbeesett arcot vágott, mint a gyerek, akinek elvették a játékát. – Van nálad hajzselé? – Nagyra tágult szemekkel nézett rám, de csak nevetve megráztam a fejem. Könyörgő hangjától és az enyémbe fúródó tekintetétől lábam remegni kezdett, gyomrom görcsberándult, torkom elszorult. Annyira hiányzik.

-     Hogy én mennyire utálom az esőt! – Pufogott még mindig kisfiús arckifejezéssel, ami kicsit elterelte előbbi gondolataimat, és meggátolta előre törekvő könnyeimet. Megigazgatta a haját, majd hátát a falnak döntve elhelyezkedett.

-     De lusta vagy! Még egy lépést sem tettünk. – Mutattam rá, hogy elvileg valami táncpróbafélén vagyunk, de ő csak megpaskolta a földet maga mellett.

-     Beszélgessünk. – Ne kérdezze tőlem senki, de megint előjött az a rossz előérzet. – Valamit szeretnék elmesélni. – Kicsit vonakodva, de leültem vele szembe. Nem akartam, hogy bárhol is érintkezzünk.

-     Nem kell megmagyaráznod, miért késtél.

-     Mindig elfelejtem, hogy jobban ismersz, mint bárki más. – Nem nézett a szemembe, de ajkai mosolyra húzódtak. – De másról van szó. Vagyis, emiatt nem tudtam időben ideérni, de amúgy is elmondanám.

-     Na, ne kímélj! Most már tényleg kíváncsi vagyok. – Próbáltam nem kimutatni, de egyre erősödött az a furcsa érzés. Nem szoktak csalni a női megérzéseim, és ez megrémít, mert most határozottan félek.

-     Tegnap Tomas írt egy sms-t, hogy ma menjek be az irodába.

-     Tipikus, mindig vasárnapra kell programokat szerveznie. – Szóltam közbe, amire csak hevesen bólogatott.

-     Már oda is jókora késéssel estem be – felnevettem. Miért is nem lepődök meg ezen? – Ne nevess már ki mindig.

-     Bocsánat, értettem. – Tettem fel kezeim védekezésképpen. – Befogom, míg nem végzel – vigyorogtam rá.

-     Na, szóval, amikor odaértem, úgy megdöbbentem, hogy még Tomast leszidni is elfelejtettem.

-     Miért? Mi történt?

-     Molly! – Szólt rám hisztisen. – Így sosem fogom befejezni. – Számra tettem a kezem, amit egy nagy nevetéssel értékelt. – Na, egy idősebb férfi, meg egy fiatal, csinos nő várt rám az irodában. – Már értem, mi volt az a gyomorszorító érzés, féltékenység. – Talán egy, két évvel idősebb nálam. Nagyon szép az arca, vékony, gyönyörű mosolya van. - Még egy mondat és elsírom magam. Nem gondolhatja komolyan. Miért éppen nekem áradozik egy másik nőről?

-     Molly, figyelsz? – Lengette meg előttem kezeit Eric.

-     Persze. Várom, hogy kik ők. - Hazudtam egy műmosoly kíséretében. El sem tudja képzelni, mennyire fájnak a szavai.

-     Tehát írtak egy duettet, és felkértek, hogy énekeljem el Tone-val. Így ő tud Svédországban teret hódítani, én pedig a norvég közönséget nyerhetem meg. Elég erotikus hangzása van a dalnak, és úgy tervezzük, hogy klip is készül belőle. Pont ideális az időpont, így a nyári fesztiválokra felvesszük, és biztos fellépéseink is vannak mindkét országban. - Teljes beleéléssel mesélte terveit, nekem pedig olyan szavak visszhangoztak a fejembe, mint gyönyörű nő, duett, erotikus klip, közös nyári fesztiválok. Elvesztettem.

-     Örülök neked. – Öleltem meg, és félig igazat is mondtam. Boldog voltam, hiszen mindig szeretett volna túljutni Svédországon. Elismerést kapni Európa szerte, és ez lehet a nagy kiugrás. Másrészről viszont kibuggyanó könnycseppem nem az örömnek, hanem a fájdalomnak volt betudható.

-     Miért sírsz? – Ijedt meg, mikor meglátta az arcomon lecsordogáló sós cseppet.

-     Csak boldog vagyok – szipogtam. – Épp megteszed az első lépéseket az álmod felé Popular! Ezért dolgoztál, küzdöttél. Büszke vagyok rád! – Újra magához szorított, engem pedig belülről marni kezdett valami. Tán a bűntudat, hogy képtelen vagyok túllátni féltékenységemen, pedig valóban büszke voltam rá. Mégis erősebbek a fájdalom tüskéi, amik éppen a szívemet szúrják. Rossz ember vagyok?

-     Na, kezdjük azt a táncpróbát! – Csapta össze tenyerét Eric, majd felpattant, és engem is felhúzott.

   Igyekeztem lekövetni lépéseit, de fejben teljesen máshol jártam. Próbáltam feldolgozni azokat, amiket az elmúlt fél órában mondott nekem. Szép lassan jelentést nyert minden szó, minden mondat. Bennem pedig megfogalmazódott legújabb dalom.

Tone Damli

   Minden percben Eric üzenetét vártam, hogy hol és mikor találkozzunk. Már két nap eltelt a megbeszélés óta, és le sem tettem mobilomat a kezemből. Az, hogy elvállalta ezt a duettet, hosszú közös munkát jelent, ami rengeteg együttöltött időt, ez pedig megannyi lehetőséget, hogy tönkretegyem Molly Sandént.

-     A klip forgatókönyvét én fogom megírni. – Jelentettem ki Jensnek.

-     Tone, énekes vagy. Miért akarsz hirtelen rendezővé előlépni?

-     Megmondtam, hogy az van, amit én akarok. Ez jelenleg egy erotikus, érzelmektől fűtött videoklip.

-     Vedd figyelembe azt a tényt, hogy Ericnek is van szava. Nem garantált, hogy beleegyezik.

-     Azt bízd rám! Férfiból van. – Horkantam fel kicsit, hisz’ mind egyforma. – Kizárt, hogy ellenálljon egy ilyen ajánlatnak.

   Megunva a beszélgetést és a várakozást, úgy döntöttem, hogy kezembe veszem az irányítást, és én telefonálok. Kikerestem Saade számát, majd megérintettem a bűvös zöld kagylót. Kezdett megőrjíteni ez a sípolás, de végre meghallottam egy álmos hangot a vonal túloldalán.

-     Ne haragudj! Felkeltettelek? – Érdekel is engem.

-     Igen, de semmi baj, épp ideje volt. – Dünnyögött, így alig értettem.

-     Csak azért kereslek, mert néhány nagyon jó ötletem támadt, amit szeretnék megbeszélni veled, hogy minél előbb nekiállhassunk a videó előkészületeinek. – Már jobban megy a hazugság, mint az őszinteség.

-     Persze, úgy is lógok még egy ebéddel. – Tehát nem felejtette el, nagyon helyes.

-     Akkor egy órakor a Steak House-ban megfelel?

-     Ott leszek. – Majd köszönés nélkül rám csapta a telefont. Rám!? Hogy merészeli?

 

     Lassacskán nekiláttam készülődni. Mindenképpen csinosan, de mégis kihívóan kell kinéznem. Lehetőséget sem szabad kapnia, hogy nemet mondjon a klip tervére. Egy mélydekoltázsú fekete, fehér strasszokkal díszített, hosszított felsőt, és egy fehér, fenékre simuló, elegáns szaténnadrágot vettem fel. Elvitettem magamat az étteremig, majd a pincér az asztalhoz kísért. Eric még nem volt ott, bár erre számítottam. Rendeltem egy pohár narancslevet, majd mikor megláttam felém közeledni a popsztárt, felvettem az elbűvölő álmosolyomat, és két puszival köszöntöttem, ami eléggé meglepte, de sebaj.

-     Ne haragudj, te mondtad, hogy oldott hangulatban könnyebb a munka. – Hihetetlen, már nem is nehéz megjátszani magam, ömlik belőlem a sok hazugság, a tettetett kedvesség. Szörnyeteg lettem, de így nem tapos el senki.

-     Igaz! – Kacsintott felém, majd egy megnyerő mosoly kíséretében helyet foglalt velem szembe. Még a széket sem húzza ki, milyen udvariatlan, de majd csiszolunk rajta.

-     Szerintem előbb ismerkedjünk, aztán tárgyaljunk a munka részről. – Vetette fel, miután belekortyolt megrendelt italába. Ez nekem még jobb.

-     Hasonlóan gondoltam én is. – Egy szelíd mosoly kíséretében válaszoltam, majd úgy gondoltam ideje megválnom a sokat takaró blézeremtől. Ahogy sejtettem, Eric szemei leplezetlenül dekoltázsomra vándoroltak. Talán könnyebb dolgom lesz, mint gondoltam.

-     Csinos vagy. – Állapította meg kaján vigyorral az arcán.

-     Köszönöm. – Engem sem kell félteni, bevetettem csábos tekintetemet, mire Eric határozattan furcsa kérdést tett fel.

-     Mondd csak, van barátod? – Felkönyökölt az asztalra, így közelebb került hozzám.

-     El vagyok jegyezve, de nyitott kapcsolatban élünk. – Eközben hozzá hasonlóan, én is csökkentettem a közöttünk lévő távolságot. Láttam rajta, hogy meglepte válaszom. Ezek szerint nem nézte ki belőlem.

-     Ki nem nézné az ember belőled, hogy ilyen – gondolkozott mit mondjon – nyitott lány vagy. – Ezen nevetnem kellett. Nyitott? Valószínűleg csak illedelmes akart maradni, és nem leribancozni a szemembe.

-     Pedig az vagyok – húztam fel szemöldököm. – Vagány csajnak tartom magam, aki sok mindenre kapható. – Eric enyhén beleharapott alsó ajkába. Nem tudtam zavarba hozni, sőt, határozottan flörtöl velem.

-     Nem vagyok semmi rossznak elrontója. – Tetszik nekem ez a pasas, nagyon tetszik.

-     Ez esetben nem fogod kifogásolni az ötleteimet.

-     Kíváncsian várom. – Kihívó tekintettel nézett egyenesen a szemembe.

-     Medence, fürdőruha, tengerpart, lenge öltözék, vágy, csókok. - Minden szót lassan, érzékien ejtettem ki, hangsúlyozva a forróságát. Szemeibe pajkos fény csillogott, esze ágába nem volt visszautasítani.

-     Úgy érzem, érdekes hónapok elébe nézünk. – Kulcsolta össze kezeit a tarkóján, így izmai kihangsúlyozódtak. Csodálatos lesz ennek a srácnak a karjai között tölteni az időt, miközben a legnagyobb ellenségem lassan és fájdalmasan megsemmisítem.

-     Kettő az egyben. – Hajoltam még közelebb.

-     Kellemest a hasznossal. – Kontrázott rám, a távolság köztünk pedig, arcpirítóan kicsi lett…