2014. június 13., péntek

SCREAM! ~ Mámor

Sziasztok Drágáim!
Pontokba szedném mondandómat, kérlek olvassátok el!

  • A fejezet +16-os! Kitettem egy közvélemény-kutatást a korotokat illetően, de a blogger nem működött együtt velem, így ide kiírom, hogy mindenki saját maga döntse el, hogy elolvassa-e, vagy sem. Éppen emiatt most különösen fontos, hogy leírjátok olvasás után a véleményeteket, hogy tudjam, írjak-e ilyen fejezeteket, vagy többeteknek nem fér bele! 
  • Köszönöm szépen a sok-sok megjegyzést és pipát az előző részhez, mindre válaszoltam! Érdekes meglátások születtek, ezért is kérem, hogy tudassátok velem, mit gondoltok most, ennek elolvasása után.
  • A részről még annyit, hogy az eleje kicsit visszanyúlik az előző fejezetbe, csak másik szemszögből, legyetek figyelmesek, és akkor megtudjátok, mi is történt az ez előtti rész végén!
Nem rabolom tovább az időtöket, kitört a nyár, vége az iskolának, élvezzétek a szabadságot, napozzatok sokat, de leginkább pihenjetek rengeteget, és hallgassatok mindig ByTheWay-t! :)



16. fejezet

Mámor



"Minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a szívből,
amit vissza soha nem kapsz."


Nana

      Az előző percekben olyan érzések futottak végig rajtam, amiket még sosem tapasztaltam. Mikor megölelt, és nedves ajkai meztelen vállamhoz értek, egyszerűen egy másik dimenzióba kerültem. A testem felforrósodott, minden porcikám remegni kezdett, és ösztönösen hajtottam a fejem hátra. Nem tudtam szabályozni a tetteimet, így szememből könnyek kezdtek el potyogni, de azt se tudnám megmondani, hogy boldog vagy fájdalmas cseppek voltak. Mindenesetre, amikor YaOu közölte velem, hogy Lettyvel beszéltem telefonon, nagyon elszégyelltem magam. Nem normális, hogy így kiborultam, és ez megijeszt. Az pedig különösen nehezítette a helyzetet, hogy egy rövidnadrágba valamint egy szál melltartóba álltam előtte, és nem úgy nézett ki, mintha őt zavarná, én viszont felettébb kínosan éreztem magamat több okból is. Idegesen kapkodtam, mindent gyorsan akartam megcsinálni, éppen ezért nem sikerült semmi elsőre. Amikor megunta a szerencsétlenkedésem, elkapta a csuklómat, majd az ölébe rántott.
-     Ez mire volt jó? – Szemrehányó mondatnak szántam, mégis alig jött ki hang a torkomon, ő pedig semmit sem mondott, csak szolid mosollyal az arcán méregetett.
     Nedves, rakoncátlan tincseim a bőrömre tapadtak, majd mikor gyengéden kisimította őket, a gyomrom összezsugorodott, a szívveréseim száma megduplázódott, és nagyon fülledtnek éreztem a levegőt. Amikor nagy tenyerét fedetlen combomra helyezte, olyan folyamatok kezdtek el lezajlani bennem, amiket nem tudtam hova sorolni, még a levegőt is sokkal szaporábban vettem.  Ahogy közeledett felém, azt hittem, meg fog csókolni, titkon talán vágytam is rá, mégis megkönnyebbültem, amikor egy nagyon hosszú puszit nyomott homlokomra.
-     Gyere fel! – Suttogta borzasztó halkan, így még mindig nem szűnt meg körülöttünk a túlfűtött hangulat.
-     Jó. – A szívem továbbra is a tokomba dobogott, szinte némán ejtettem ki ezt a szót.
     A szándék ellenére még percek múltán is mozdulatlanul ültünk, s merültünk el egymás tekintetében, végül én szántam rá magam az indulásra. Nehezen álltam fel öléből, azonban ahogy eltávolodtam tőle, rögtön hiányérzetem támadt, és legszívesebb újra hozzábújtam volna. Ahogy telnek a napok, a hetek, egyre többet kerülünk ilyen helyzetekbe, egyre több ilyen pillanatunk, percünk van, ami nem tudom, jó-e. Csak az élet tudja, mi lesz ennek a vége, mindenesetre jó lenne, ha végre eldöntené, mert ez így engem meg fog ölni. Még pár ilyen tekintet, érintés és leáll a szívem, az biztos.
-     Kik vannak fent, mert elég nagy volt a háttérzaj? – Kérdeztem, mikor kiléptünk lakásomból, és meg is könnyebbültem, ugyanis az esti levegő kicsit kitisztította a fejemet.
-     Csak mi vagyunk, de Oliver már nem volt józan, amikor lejöttem, szóval ne foglalkozz vele, ha valami furcsát mond. – Maga elé engedett a lépcsőn, nekem pedig eszembe jutott, hogy végül nem is beszéltük meg, mi történt a versenyen vagy akárhol is voltak.
     Amikor beléptünk, a lakás egy kisebb csatatérre hasonlított, ahol már nem csak Oliver, de a másik két fiú sem volt teljesen tudatánál. YaOu félre rúgott maga elől egy üres üveget, mire a többiek is észrevettek minket.
-     Megjöttek a mi kis tubicáink is. – Tántorgott felénk Oli, én pedig ijedten néztem fel a mellettem álló fiúra, aki nagyon dühösen próbálta tudatni illuminált barátjával, hogy fogja be a száját.
-     Szerintem ne igyál többet. – Vette ki kezéből a már félig kiürült poharat, ami a szőke srácnak egyáltalán nem tetszett.
-     Szerintem meg inkább neked kellene még innod. – Megveregette a vállát, majd otthagyott bennünket.

      Az este több beszólás nem esett, legalábbis nem emlékszem rájuk. A rögtönzött partink során jó pár üveg alkohol elfogyott, a pusztításban pedig én is lelkesen segédkeztem, aminek meg is lett a következménye. Éjféltájban elérkezett az a pont, amikor magamon kívülre kerültem, levetkőztem a gátlásaimat, a szégyenlősségemet, és önfeledten bulizni kezdtem. A lányokkal énekeltünk, sikoltoztunk, még az asztalra is felmásztunk. Nevetgélve egyensúlyoztunk a magasban, s mikor már sokadszorra tántorodtam meg, egy kéz nyúlt térdeim alá, majd emelt le onnan. Ahogy karjaiba vett, belekapaszkodtam a nyakába, így tiltakoztam az ellen, hogy letegyen. Túl sokáig voltam távol tőle, többé nem akarok. Azt akarom, hogy mindig ilyen közel legyen hozzám, sőt, ha lehet, még ennél is közelebb.
     Vágyakozva néztem fel szemeibe, amik csillogva fürkészték arcomat. Egyik tenyeremet az arcára simítottam, majd ujjaimat végighúztam ajkai mentén, végül megérintettem az álla felett található heget is. Érzem, ahogy beleborzong érintésembe. Teljesen belesimultam a karjaiba, és nem érdekeltek a következmények. Ez az egyetlen hely, ahol teljesen biztonságban érzem magam. Az első pillanattól kezdve olyan nyugalmat árasztott felém, ami eloszlatta az összes kétségemet, elfújta a félelmeimet.
     A pillantásunk mintha egybeforrt volna, továbbra sem szakadt el a másikétól, azonban eközben a környezet megváltozott. YaOu bevitt a szobájába, majd letett az ágyra. Néhány másodpercig tétovázott, de végül befeküdt mellém. Kuncogva bújtam hozzá, majd szemeimet behunyva lélegeztem be bódító illatát. Jól esett végre úgy átölelni, hogy nem voltak ellentmondásos gondolatok a fejembe, csak az ösztöneim vezéreltek. Hagytam, hogy mindkét karját körém fonja, arcát belefúrta a nyakamba, ráadásul időközben a lábaink is összegabalyodtak. Ahogy bőrömön megéreztem forró leheletét, már nem csak az alkoholos befolyás ködösítette el agyamat, hanem az az izgatottság is, amit akkor érezek, mikor ennyire közel kerülünk egymáshoz. Lopva egy-egy apró puszit helyezett el nyakamon, én pedig ujjaimat belevájtam izmos vállaiba. Egyik kezét elvette derekamról, majd a hajammal kezdett játszadozni. Szapora lélegzetvételink megtöltötték a csendes szobát, és a levegő is felforrósodott körülöttünk. Mindkettőnkben jócskán munkálkodott már az alkohol, de az csak feloldott minket, ezek a pillanatok már túl régóta értek. Addig fészkelődtünk, míg teljesen fölém kerekedett, de nem nehézkedett rám, megtámasztotta magát mellettem. Bátortalanul markoltam meg pólója nyakát, és húztam picit közelebb magamhoz, így a felsőtestünk összesimult. A tekintete egyre sötétebbé vált, az én szívem pedig pokoli tempót diktált. Amikor újra nyakamhoz hajolt, hatalmasat sóhajtottam, ugyanis megtalálta a gyengepontomat. A fülem alatti érzékeny részt kezdte el puszilgatni, ahol azt is érezhette, mennyire szapora a pulzusom.
-     Kókusz illatod van. – Suttogta nagyon halkan.
     A hangja most másképp csengett. Mélyebb volt, mint általában, tele volt vággyal, ami még jobban elvette az eszemet. Eddig magam mellett pihentettem tehetetlen kezeimet, de most egyiket lassan belevezettem hajába, másikkal pedig a tarkóját kezdtem simogatni, amivel egy halk nyögést sikerült kiváltanom belőle. Nyakamról áttért az arcomra, és szemem sarkától a szám széléig minden milliméterre hintett egy leheletnyi csókot. Felbátorodva nyúltam be pólója alá, majd lassan le is húztam róla. Ahogy hozzáértem oldalához, megfeszültek izmai, ajkai kicsit szétnyíltak. Elképedve kémeltem végig kidolgozott felsőtestét, és megilletődve kerestem tekintetét. Szemei pajkosan csillogtak, amitől végtelenül zavarba jöttem. Legördült rólam, majd az ölébe húzott. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, tenyereimet meztelen mellkasára simítottam, és igyekeztem nem zihálva venni a levegőt. Megemelte államat, így kénytelen voltam felnézni rá. A pillantásunk újból összekapcsolódott, homlokát az enyémnek döntötte.
     A felsőm a hátam közepéig felcsúszott, YaOu pedig a fedetlen részre kis köröket rajzolgatott. Minden érintése perzselte bőrömet, feszegette a tűréshatáromat. Az orrunk teljesen összeért, lehelete csiklandozta arcomat. Jelentősebb mozdulatok nélkül ültünk hosszú percekig, mikor YaOu megtörte a csendet.
-     Nem így akarlak először megcsókolni. – Váratlanul ért a hangja, és a csók szó is megrémített, mégis a szívem beszélt az agyam helyett.
-     Hanem hogy? – Picit távolabb hajolt tőlem, hogy rendesen a szemeimbe tudjon nézni, majd arcom kezdte gyengéden cirógatni.
-     Úgy, hogy józan vagy. Nem tudom, akkor is akarnád-e.
-     Akarnám. – Szaladt ki a számon, mire YaOu rám villantotta ezer wattos, őrjítő mosolyát. – Ezt ne csináld. – Szenvedtem látványosan, de ő ezzel cseppet sem foglalkozott.
-     Tetszik, amiket mondasz, amiket csinálsz. – Kacéran elvigyorodott, és mellkasán, kockás hasán végig kalandozó ujjaimra pillantott. Megilletődve bújtam el nyakában, ami őt hangos nevetésre késztette.
     Azt hittem azzal, hogy közölte velem, nem fog megcsókolni véget értek kínjaim, de tévedtem, ugyanis lehúzta vállamról toppom pántját, minek helyén forró csókokat hagyott, néha óvatosan meg is harapta bőrömet, ami jóleső nyögést szakított fel belőlem. Egyszerűen elvesztettem a maradék józaneszem is, belekapaszkodtam hajába, és kicsit hátrahúztam fejét. Kacér félmosollyal pásztázta arcom, majd mikor beleharaptam ajkaimba, szinte azonnal megéreztem övéit sajátomon, de felocsúdni sem volt időm, hiszen egy parányi puszi után már el is távolodott.
-     Élvezed ezt, igaz? – Türelmetlenül bújtam ki az ölelésből, és másztam kicsit távolabb tőle.
-     Elhiheted, hogy legalább annyira akarom, mint te, ha nem jobban. Csak én tudatomnál vagyok, ellenben veled, kicsi lány. – Újra közelített felém, de ezúttal a köztünk már tisztes távolságnak számító tíz centimétert nem lépte túl.
-     Nem vagyok kicsi. – Kezdtem el homlok ráncolva duzzogni, mire ő vett látványosan nagy levegőket.
-     Ne legyél ennyire aranyos, kérlek. – Meglepődve néztem rá, mivel akkor nem csinált ilyeneket, mikor az imént rajtam feküdt. – Fogadjunk, gőzöd sincs róla, mennyire szexi az ártatlanságod, a bájod. – Úgy sütöttem le tekintetem, mintha rosszat csináltam volna, ő viszont ezt kihasználva ismét a karjaiba zárt.
-     Álmos vagyok. – Vallottam be végül hosszas tépelődés után, ugyanis nem tudtam, hogy az lenne jó, ha ennek az éjjelnek sose lenne vége, vagy ha minél hamarabb reggel lenne.


YaOu

-     Aludj királylány, úgysem fogsz holnap erre emlékezni. – Hosszú csókot nyomtam homlokára, majd arcára, és végül egy apró puszit adtam szájára is.
-     Jóéjszakát! – Szorosan hozzám bújt, én pedig magamhoz öleltem, de mindenem megfeszült, amikor megéreztem nedves ajkait mellkasomon. Benntartottam a levegőt, és próbáltam tízig elszámolni. Össze kell szednem a maradék önuralmam, különben felesleges volt eddig türtőztetnem magam.
     Alig tellett bele néhány percbe, és Nana már egyenletesen szuszogott mellettem. Elaludt. Ahogy végig futtattam magamban az elmúlt bő fél óra eseményeit, muszáj volt mosolyognom. Hihetetlen, miket hoz ki belőle az alkohol, de ami igazán döbbenetes az az, hogy meg tudtam állni, hogy megcsókoljam, vagy ne adj isten, mást is csináljak. Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha kihasználom a helyzetet, és ezért tönkremegy a barátságunk. Majd alakul minden a maga tempójában. Azt még mindig nem tudom, hogy mit érez irántam, de az biztos, hogy a vonzalom a részéről is megvan, ráadásul elég erőteljesen. Viszont az világossá vált, hogy részemről ez bőven több mint vonzalom. Ha csak az lenne, akkor nem tudtam, és nem is akartam volna ennyire visszafogni magam. Ő egy kincs számomra, amit félek elveszíteni. Sokkal többet jelent nekem még annál is, mint amit magamnak bevallok. – Végül ezekkel a gondolatokkal, és egy angyallal a karjaim között ragadott magával az álom.

     Legédesebb álmaimtól egy hangos puffanás szakított el, de még mielőtt a másik oldalamra fordultam volna, ahogyan azt tenni szoktam, Nana mocorogni kezdett mellettem. Irányába billentettem fejemet, s elmosolyodtam a látványán. Gyönyörű barna haja teljesen beterítette hófehér párnámat, a takaróba belegabalyodott, így lába valamint karcsú dereka is szemem elé tárult. Apró levegőket vett, ajkait pedig alig látható mosolyra húzta. Remélem, szépet álmodik. – Finoman simítottam végig kedves arcán, vigyázva, hogy fel ne ébresszem. Ennek ellenére mégis közelebb bújt hozzám, pici kezét végighúzta meztelen mellkasomon, engem pedig elöntöttek a tegnap éjjel emlékei. Behunyt szemekkel próbáltam kitisztítani a fejemet, de ez nem bizonyult túl egyszerű feladatnak, ráadásul Nana sem könnyítette meg.
     Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kimegyek a többiekhez, mert itt képtelen leszek józan maradni, abba pedig bele se mertem gondolni, hogyan magyarázom meg Nananak a történteket, ha valamilyen csoda folytán emlékezni fog rájuk. És mivel egyre inkább fészkelődik, villámgyorsan ki kell találnom valamit.
      Nem volt időm cselekedni, mert nagy barna szemeit óvatosan kinyitotta, majd rám emelte tekintetét, és ijedten nézett előbb az én meztelen felsőtestemre, majd magára. Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, aztán kezét hirtelen fejéhez kapta. Az előbbi rémület eltűnt arcáról, fájdalmasan felnyögött, amin akaratom ellenére is kuncogni kezdtem.
-     Fáj? – Érdeklődtem, miközben megpusziltam buksiját, hátha az segít rajta.
-     Nagyon. – Nyögve dörzsölte homlokát, de az most nem fog használni.
-     Hozok neked gyógyszert. – Már félig felültem, mikor elkapta karomat.
-     Ne, kérdeznem kell valamit. – Jesszusom, ne, még nem vagyok rá felkészülve. – Tegnap történt közöttünk valami olyan, amit amúgy nem szoktunk csinálni? – Furcsán megfogalmazott mondatán nevetnem kellett, de egyben nagy kő esett le a szívemről.
-     Nem. Sokat ittál, az asztalon táncoltál, és mivel folyamatosan szédelegtél, levettelek onnan, lefektettelek, aztán néhány perc múlva aludtál is, mint a bunda. – Kicsit bűntudatom volt, amiért az említett események közötti fél órát eltitkoltam előle, de jobb, ha nem tudja.
-     Sajnálom! Szerintem soha életemben nem ittam még ennyit. – Elgyötört arcát látva késztetést éreztem rá, hogy átöleljem, hogy úgy tartsam a karjaim között, mint az éjszaka, de nem tettem.
-     Ne hidd, hogy ez volt az utolsó. A másnaposság a bulival jár, néha belefér. – Kimásztam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy valamelyest enyhítsem Nana kínjait.
     Ahogy kiléptem a szobából teljesen elborzadtam. Először is romba döntöttük a nappali egészét, de még jobban sokkolt egy bizonyos személy látványa, egy olyané, akiről azt hittem, többé sosem fogok hallani…

27 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!! De az elöző résznél már kezdtem azt hinni hogy összejönnek... :) de sajna nem de remélem ez is hamarosan eljön és már nagyon várom a kövi részt is! Siess nagyon!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Igen, sokan azt hitték, de jellemző rám, hogy szeretek meglepetéseket okozni! Az én egyik kedvenc szavam a 'soon' de ígérem lesznek történések, és továbbra sem laposodik el, mi több, most indul be csak igazán!
      Szombaton olvashatod! Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  2. nagyon jó lett:) azt hittem,hogy összejönnek,de nem is baj ... úgy túl egyszerű lett vna:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Szeretem bonyolítani a dolgokat, de csak annyira, hogy átlátható legyen. A szikra megpattant, hogy innen mi lesz... az soon!
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  3. várom a kövi részt:) nagyon izgalmasan fejezted be, gyorsan kövit:) én is írok blogot és ebben főleg te segítettél:) Köszönöm:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nem te vagy az első ember, aki azt mondta, én inspiráltam, ez rendkívül sokat jelent nekem! :) Sok sikert!!
      Hamarosan olvasatod!
      Köszönöm, hogy írtál nekem! :)

      Törlés
  4. nekem nagyon tetszik engem nem zavarnak a +16-os jelenetek sztem izgisek nyugottan tehetsz tobb reszbe is:D gyorsan hozd a kovi reszt imadtam ezt is<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor örülök, ugyanis néhány részbe belecsempésztem, de nem vészesek, tekintettel vagyok a fiatalabb olvasókra is!
      Köszönöm szépen, és azt is, hogy írtál nekem! :)

      Törlés
  5. Áhhhh...:DDDD Már megörültem, hogy végre összejönnek, de gondoltam, hogy nem mennek ilyen könnyen a dolgok. És írtad, hogy írjuk meg a véleményünket az "olyan" részekről, és szerintem ez egyáltalán nem gond...szeretem az olyan részeket is :DDDD És szerintem a kisebbeknek sem lesz velük gondja. Ennél a résznél már azt hittem megtörténik. Remélem lesznek még ilyen részek, mert nagyon jók és egy ilyen sztoriba ilyen is kell...Merem állítani, hogy mindenki imádja, ha van egy-két ilyen rész. Nagyon várom a kövit!!! És már el se tudom képzelni, hogy mi lesz...jöjjenek már össze *---* És ez is az egyik kedvenc részem. Amióta vannak ilyen fura helyzeteik egyre jobb a sztori :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is köszönöm szépen, hogy hosszan kifejtetted a véleményedet, nagyon örülök neki!
      Másodszor, szeretem kicsit bonyolítani a dolgokat, nem szeretek kiszámítható lenni, de nem fogom a végtelenségig sem húzni, mert az már unalmas lenne, valami fog történni hamarosan, de hogy mi, az egyelőre maradjon az én titkom! :)
      Mivel a túlnyomó többséget egyáltalán nem zavarta ez a fejezet, így ígérem, lesz több is! (és elárulom, egy +18-asat is tervezek, de azt vörös betűkkel fel fogom tüntetni, viszont, hogy kik lesznek a szerepelői.. nos soon! )
      Igen, most indult be igazán, örülök, hogy tetszik, és köszönöm szépen, hogy kifejtetted nekem a véleményed, borzasztóan örültem neki! :)

      Törlés
  6. De jooo lett !! *.* engem se zavarnak a 16/18 "karikás" részek ;) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki! Köszönöm szépen, hogy írtál! :)

      Törlés
  7. Nem teheted ezt! Ez már bűn!!! 1 borzalmasan jól írsz! 2 miért hagyod a legizgibb résznél abba??!! Nem bírom annyira szeretném tovább olvasni! Kb.mikorra jön az új rész? És végre megtörtént amire régóta vártunk.....YA OU MEGCSOKOLTA!!! <3 <3 kérlek siess mert már mindet elolvastam vagy 20x!! :D :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, köszönöm szépen, örülök,hogy tetszik! És azért kell a legizgalmasabb résznél abbahagyni, hogy fenntartsam az érdeklődést, ez olyan írtalan szabály! :) A részek mindig szombatonként érkeznek, amikor valami dolgom van, akkor jelzem előre! (21.én jön a következő!)
      YaOu NEM csókolta meg Nanat, egy kis szájra puszi volt, de ez nem csók! Az még várat magára... :)
      Örülök, hogy tetszik, és köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
    2. De akkor is össze ért a szájuk!!! :D

      Törlés
  8. Szia drága Jenni!:)

    Hát minden a pillanat hevében történik ebben a részben. Mind az alkohol, mind a tánc az asztalon. Természetesen mind a szobában történt dogok és mind a reggeli kis füllentés YaOu-tól. Ez a rész teljes egészében annyira jó volt.:) Szerintem nem gond az ilyen rész, hisz nem történik semmi különösebben durva, de dönts meglátásod szerint, hiszen a te blogod és a te történeted.:)
    Nanan kicsit meglepődtem, még akkor is ha tudtam alkohol hatása alatt van. Tényleg nem gondoltam volna, hogy így "beismeri" a srácnak. És mivel ő már tudja, biztos vagyok benne meg szeretné valahogy hódítani.:) Na de ki volt az a valaki a végén? Lány vagy esetleg fiú? Kérdés mindig kell a végére.;)

    Szép napot, Bonie Millis

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bonie!! :)
      Tudod, ha a saját életemet veszem alapul, alapjában nagyon hasonlítok Nanara. Mindig mindent végig gonolok, elemezem a lehetséges alternatívákat, ésszerű embernek tartom magam, mégis a legjobb döntéseim a pillanat hevében születnek.. Meglátjuk, hogy a történetben ez jó döntés volt-e, vagy nagy hiba...
      Ő sem gondolta volna, talán tudatában sincs, talán szándékos volt, ez ki fog erülni szombaton!
      Igen, kérdés mindig kell, ez már a védjegyem! :)
      Köszönöm szépen, hogy mindig vagy nekem! <3

      Törlés
  9. Elképesztő vagy. Imádlak, de nem sokáig bírom már.:D Mikor lesz már csók? Az előző rész végétől abban a tudatban voltam, hogy hujjujjujj megtört a jég, erre ahjj..:D De kárpótolt ez az egész, úgyhogy hozd a kövit! :D<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Pedig még egy kis türelemre szükséged lesz, azonban ígérem, ehhez hasonló kárpótlások sorozata várható a következőkben, lassacskán elindul a "ByTheWay" szál is, szóval felpörögnek az események, ez volt a kezdő lökés!
      Köszönöm, hogy írtál nekem! :)

      Törlés
  10. Nekem ez tetszett! Szerintem nem volt annyira...... de attól még jó. Szerintem írhatod így is de ezt rád akarom bízni. :D Jól írsz ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Én sem éreztem durvának, de mivel nektek írok, így érdekelt a véleményetek, ami túlnyomó többségben egyezik az enyémmel, ennek nagyon örülök! :)
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  11. Szia Jenni!:)
    Először is rettentően jól írsz. Másodszor, nagyon szeretem a blogodat már az elejénél megragadott valami, de még magam sem tudom mi.:D Nagyon tetszik a sztori és annak kifejezetten örülök hogy nem az a lapos történet hogy találkoznak, beszélgetnek és összejönnek.:) Harmadszor ez a rész is brutális jó lett mint a többi! És nagyon tetszett ez a 16+-os rész is benne.:) És szerintem lehet még ennél is kicsit.....na érted mire akarok kilyukadni;) És a vége is tetszett ..Vajon ki lehet az?:)
    Puszi Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedves Reni!
      Nagyon szépen köszönöm! Igyekeztem valami olyat írni, ami még nincs, -vagy legalábbis én még nem találkoztam vele! Magam sem szeretem azokat a történeteket, amiket leírtál, így én mindenképpen mást akartam! Örülök, hogy tetszett, pozitívabbak a visszajelzések, mint gondoltam, nagyon boldoggá tettetek most! (Akkor neked is elárulom, hogy lesz, de az vörös jelzéssel fog megjelenni, és nem tudom mikor, a szereplőit pedig nem árulom el, addig had fúrja a kíváncsíság az oldalatokat! :) :) )
      Utolsó kérdésedre a többivel ellentétben ígérem nagyon nagyon hamar választ kapsz!
      Köszönöm szépen, hogy kifejtetted a véleményed nekem!!

      Törlés
  12. Szia!:)
    Hát ez nagyon jó lett! Imádom ezt a blogot:)
    Szerintem jó, hogy van ilyen rész is, mert szerintem nem történt benne semmi olyan, de persze ez a te döntésed.:D És..ááá... Most tök kíváncsi vagyok ki az a bizonyos személy, de ezt sajnos majd csak jövőhét vasárnap tudhatom meg ugyanis pont szombat hajnalban megyünk nyaralni.:/ :) Na mindegy. A lényeg hogy már alig várom, hogy olvashassam a kövi részt!:)

    Szia, Petra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Perta!
      Boldog vagyok, köszönöm!
      Nekem is ez a véleményem, de mivel én ezt a történetet nektek írom, és tudom, hogy bőven vannak 16-pláne18- éven aluliak, ezért mindenképpen kíváncsi voltam a véleményetekre, de legnagyobb örömre nagytöbbségben pozitív visszajelzések érkeztek, így lesz hasonló rész a későbbiekben is, hiszen az élet része, és izgalmas is!
      A bizonyos személy le fog lepleződni a következő fejezetben, ezt ígérem!
      Kellemes nyaralást, és bármikor így, boldog vagyok! Köszönöm! :)

      Törlés