2014. augusztus 17., vasárnap

SCREAM! ~ Boldogság

Sziasztok Drágáim!
Nem húzom az időt, nem magyarázkodom, elég komoly személyes problémám akadt, ezért késtem, jövőhéten pedig biztosan nem lesz rész. Remélem megértetek, és ezzel a résszel kárpótollak benneteket.
Várom a véleményeket és aki még nem tette meg, az jobb oldalt szavazzon!
Legyen szép két hetetek!


25. fejezet
Boldogság


„Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.”


Nana

      Már bő másfél hónapja tart a verseny, és szerintem a vártnál jobban viselem. Bár nem tagadom, vannak pillanatok, mikor bármit megadnék azért, hogy YaOu itt legyen a szomszédban, és csak felszaladva a lépcsőn megölelhessem. Esténként hiányzik a legjobban. Nappal lefoglalom magamat, tanulok, takarítok, vásárolok, de este, mikor lefekszem, jó lenne hozzábújni úgy, mint régen. Amikor az ember hozzászokik a jóhoz, utána könnyen telhetetlenné válik, velem is ez történt. El lettem kényeztetve, akkor láttam, amikor akartam, velem aludt, csak egy szavamba került, most pedig meg kell elégednem azzal, hogy hetente egyszer van csak rám ideje. Nehéz, nagyon nehéz. Viszont mindenért kárpótol az, amikor hétvégenként a színpadon áll, és sorra gyűjti be az elismerő szavakat. Az a boldog mosoly, ami akkor ül ki az arcára, mikor zenélhet, nekem mindennél többet ér. Büszke vagyok rá és a csapatra is. Keményen dolgoztak, messze jutottak, és tudom, hogy ennél még sokkal messzebb is fognak, hiszen ez csak a kezdet. A verseny a felénél jár, ám a karrierjük a legelején. Annyi rajongójuk, támogatójuk van, hogy bármeddig is jussanak, az X-Factor után is lesz folytatás. Persze sok irigyük is akad, amit én nehezebben tudok kezelni, mint ők. Minden negatív kritikát igyekeznek úgy felfogni, hogy tanulhatnak belőlük, a rosszindulatú megjegyzéseket pedig egyszerűen elengedik a fülük mellett. Ezzel ellentétben én alaposan felhúzom magam, és mint egy anyatigris ugranék neki a mocskolódóknak. YaOu számtalanszor elmagyarázta már nekem, hogy ne foglalkozzak velük, és hogy nem szeretheti őket mindenki, a jövőben is lesznek utálkozó, irigy emberek, de én ezt nem így látom. Az tény, hogy nem tetszhet mindenkinek az, amit csinálnak, de akkor az illető szótlanul álljon tovább. Ha nekem valami nem tetszik, magamban elmondom a véleményemet, de nem bántok meg vele senkit, pláne nem olyan kulturálatlan módon, ahogy egyesek teszik. Borzasztó mennyire tapintatlanok tudnak lenni az emberek, és elkeserítő, hogy a nagy része felnőtt, akkor mit várjunk a fiatalabbaktól?
-     Vörösödik a fejed, mit történt? – Nevetett rajtam Lisa, én pedig kifújtam a benntartott levegőt.
-     Csak eszembe jutott, mennyi paraszt ember él ebben az országban.
-     El kell hogy keserítselek, de már az egész világot elárasztották. – Továbbra is jól szórakozott rajtam, de ő ezt nem értheti, nem ismeri őket.
-     Miért érzem úgy, hogy azt gondolod, túlreagálom? – Tettem fel sóhajtva költői kérdésem.
-     Mert így van! De ha megnyugtat, téged nagyon imádlak. – Fél karjával átölelt, majd összedörzsölte homlokunkat.
-     Akármekkora idióta vagy, te vagy a legjobb barátnőm. – Nevettem fel jóízűen, majd meg is érkeztünk az X-Factor élő adásainak színteret adó stadionba.
-     Te Nans, biztos, hogy nem baj, ha én is jövök? Se jegyem nincsen, ráadásul nem hívott a kutya sem.
-     Nem vagyok bolhás és bundám sincs. – Fintorogtam egyet, ugyanis én voltam az, aki meghívta.
-     Egy állat vagy! – Rázta a fejét kacagva, mikor megláttam négy ismerős arcot közeledni.
     YaOu megszaporázta a lépteit, majd felkapott és megpörgetett a levegőben. Egy apró sikoly elhagyta a számat a meglepetéstől, de utána nevetve bújtam hozzá, már nagyon hiányzott. Karjait szorosabban fonta körém, majd gyengéd csókokkal halmozta el arcomat. Szinte elolvadva kerestem meg tekintetét, és nyomtam szájára egy puszit.
-     Csöpögünk! – Krákogott Oliver köhögésnek álcázva mondatát, mire Lisa gúnyosan visszaválaszolt neki.
-     Tapló, ezt hívják romantikának. Keresd ki a szótárból, később még hasznodra lehet. – Megforgatta szemeit, majd elfordult a sokkot kapó Olivertől, és kezet nyújtott YaOunak. – Lisa Davis, Nana gyerekkori és mindenkori legjobb barátnője, egyelőre bírlak, de ha megbántod, átrendezem a helyes pofidat. – Bájosan mosolygott, én pedig alig tudtam visszafojtani a feltörni készülő röhögő görcsömet.
-     Azt hiszem, ezt jobb lesz észben tartanom! – YaOu értette a poént, és a kezdeti döbbenet után mosolyogva ölelte át barátnőmet.
-     Lisa, egy elvetemült ökör vagy! – A fiúk kicsit meglepetten néztek rám, de ilyen vagyok igazából, ő mindig kihozza az igazi énem, mikor nem félek semmitől, csakis önmagamat adom.
-     Már elnézést, de valaki észrevette, hogy le lettem bunkózva? – Oli még mindig megrökönyödve állt egyhelyben. Mostanában mindenki körülugrálja, gondolom nem számított rá, hogy van, aki nem ájul el tőle.
-     Azt mondtam, tapló. – Veregette vállon Lisa, majd eltipegett mellette.
     Hangosan nevetgélve mentünk be a stadionba, amit Lisa tátott szájjal kémlelt, eközben pedig Oliver szüntelenül morgott az orra alatt, de szőke barátnőmet nem igazán érdekelte, sokkal inkább a helyszínnel volt elfoglalva. Amikor a fiúk bevezettek minket a színfalak mögé, be kellett fognom a száját, nehogy felsikoltson.
-     Csípj meg Nans, mondd, hogy nem álmodom! – Minden álma, hogy híres tv-nél dolgozzon, így ez a hely számára maga a paradicsom. – Aúú! – Hangzott el hirtelen, és igen fájdalmasan a szájából. Mérgesen nézett a bal oldalára, ahol Oli suhant el mellette. – Megcsípett, komolyan belém csípett. – Mutogatta nekem karját, amin tényleg éktelenkedett egy piros folt.
-     Nyugodj meg, Lis! Az imént egy pillanat alatt eltapostad az egóját, kérlek, ne ma törleszd ezt a kis visszavágást. – Tartottam magam mellett barátnőmet, aki a szőke fiú után akart rohanni.
     Helyet foglaltunk a fiúk öltözőjébe, és míg ők lebonyolították a főpróbát, mindenféle marhaságról csacsogtunk. Lisa kérdezgetett arról, hogyan ismertem meg a fiúkat, milyen embereknek látom őket, és mikor Oliverhez értem, mindig eleresztett egy csípős megjegyzést.
-     Tetszik? – Húztam fel egyik szemöldökömet, ugyanis határozottan el tudom képzelni az én szőke, kékszemű, nagyszájú barátnőmet, a mindig éhes, bolondos, mégis érző szívű Patocska oldalán.
-     Meg vagy zavarodva? Ittál valamit? Vagy csak ennyire megrészegít YaOu látványa? – Idegesen reagált, pont úgy, mint mikor hónapokkal ezelőtt nekem tette fel azt a kérdést, hogy szerelmes vagyok-e YaOuba. Neki akkor igaza volt.
-     Le ne harapd a fejem, kész amazon vagy, esküszöm, félek tőled! – Rám öltötte a nyelvét, én meg úgy gondoltam, ezt a témát most jobb nem feszegetni.
     Hamarosan a srácok is visszatértek, és folytatták az ismerkedést Lisaval, ami addig teljesen gördülékenyen ment, míg Oli meg nem érkezett. Onnantól minden mondat egy éles beszólással zárult. Habár jól szórakoztam élcelődő barátaimon, fél szemmel mindig YaOut figyeltem, aki ezt észre is vette. Megfogta a kezemet, majd az ajtó felé biccentett fejével.
-     Meg fogják ölni egymást – suttogtam, mikor behajtottam magunk mögött az ajtót.
-     Ugyan, észre sem veszik, hogy eljöttünk. – Kacérkodva hajolt, hozzám közelebb, ám mikor azt hittem, hogy megcsókol, kuncogva elhúzta fejét, és elindult a végtelennek tűnő folyosón.
-     Szórakozol velem? – Nyafogtam, miközben bementünk egy üres szobába.
-     Nem, csak gondoltam nem a folyosón kellene egymásnak esnünk. – Elsötétült szemekkel pásztázta arcomat.
-     Miért, ezt fogjuk tenni? – Szándékosan húztam az agyát, noha pontosan tudtam, mennyire meg akar csókolni, és minek tagadjam, én is legalább annyira akartam.
-     Gondolod, hogy ellen tudsz nekem állni? – Egoista kérdése meglepett, tőle ezt nem szoktam meg, de örömmel szálltam be a játékba.
-     Nem gondolom, - súgtam szinte szájába. – Tudom.
     Nem kellett neki több, közelebb lépett hozzám, majd óvatosan az ajtónak nyomott. Kihívóan méregetett, majd halántékomhoz hajolt, és hosszú, elnyújtott puszit lehelt rá. Ezt megismételte szemem sarkában, az államon, és fülem alatt is. Egy apró sóhaj kicsúszott a számon, mire elnevette magát. Továbbra sem húzódott el, nyakamon hagyott nedves, kínzó csókokat, és néhány helyen be is szívta bőrömet, minek hatására hatalmasakat nyeltem, kezeim pedig derekára csúsztak. Tudta, hogy ő áll nyerésre, amit kihasználva kigombolta ingem két felső gombját, és kulcscsontomat puszilgatta végig. Megmarkoltam pólója két oldalát, hogy lenyugtassam magam, de ezzel csak őt bátorítottam fel. Ajkait elválasztotta izzó bőrömtől, és szemeimbe nézett, amik elkerekedtek, mikor testét teljesen az enyémhez préselte. Tekintetünk egy pillanatra sem szakadt el egymástól, helyette kezei indultak vándorútra. Másodpercek alatt kiügyeskedte nadrágomból a betűrt ingemet, majd kalandozó ujjai becsusszantak alá. Lehunyt szemekkel vettem egyre nagyobb levegőket, ugyanis nadrágom mentén cirógatta hasamat. Tenyerei a hátamra csúsztak, én pedig eddig bírtam. Megragadtam tarkóját, és ajkaimat az övéhez tapasztottam. Belekuncogott a csókba, de készségesen viszonozta azt. Egyik kezét végighúzta oldalamon, amitől én csak jobban simultam hozzá, másikkal pedig nyakamat cirógatta. Ha neki szabad nekem is alapon benyúltam pólója alá, és körberajzoltam minden egyes kockáját, mire élesen felnyögött. Csókunk egyre hevesebb lett, kezei fenekemre csúsztak, majd megemelt, én pedig dereka köré fontam lábaimat. Nem tett le akkor sem, mikor elhúzódtunk egymástól, csak csillogó szemekkel pásztázta arcomat. Újra ajkaimhoz hajolt, de ezúttal sokkal gyengédebben csókolt. Kezeim mellkasáról hátára csúsztak, majd annak ellenére, hogy tudtam, ideje lenne leállni, elnyitottam ajkaimat, és viszonoztam édes csókját.
-     Hiányoztál! – Adott egy utolsó puszit számra, mielőtt újra megéreztem talpaim alatt a talajt.
-     Határozottan élvezet veled találkozni. – Nevettem rá, ugyanis valamiért mostanság mindig előbb csókolózunk, és csak aztán beszélgetünk.
-     Szép vagy! – Rendezte fülem mögé széttúrt hajtincseimet.
-     El tudom képzelni mennyire, miután félig leszedted rólam a ruhát.
-     Pedig még bele se merültem! – Rosszfiús mosollyal csúsztatta derekamra kezeit, s rántott nagyon közel magához.
-     Nyugodj le nagyfiú, sok lesz mára! – Pusziltam meg arcát, majd valamelyest rendbe hoztam csapzott kinézetemet.
     Csak most néztem körül a szobába, és rájöttem, hogy egy másik öltözőbe sikerült betörnünk. YaOu leült az egyik sarokban elhelyezett piros kanapéra, majd ölébe húzott. Habár mindennap beszélünk telefonon, még így is rengeteg mesélnivalója volt. Elképesztő néhány rajongó mikre nem képes. Már az is megdöbbentett, hogy van, aki hosszú órákat vár rájuk a ház előtt csak azért, hogy egy fotót készíthessen, vagy elkapjon egy mosolyt. Azonban az valósággal sokkolt, hogy néhányan képesek kicselezni a biztonsági embereket, és beszöknek a lakásba. Ez persze a kisebb hányada, a többség sütit süt, és mindenféle jóval elkényezteti a srácokat.
-     Képzeld, volt a héten egy kislány, aki azt mondta, ha felnő, én leszek a férje. Hát nem édes? – Szeme sarkából figyelte a reakciómat, de csak jót kuncogtam rajta.
-     Majd ne felejts el nekem is küldeni meghívót. – Először nevetett, aztán fejét a vállamra hajtotta, és kicsit komolyabb hangnemre váltott.
-     Nem vagy féltékeny? – Félve tette fel kérdését, én pedig kicsit megcirógattam kézfejét.
-     Egy kislányra? – Kérdőn néztem le rá, mire ő is rám emelte tekintetét.
-     Nans, tudod, hogy nem a kislányra gondoltam. – Eddig combomon pihenő ujjait összekulcsoltam az enyémekkel, majd határozottan néztem a szemébe.
-     Bízom benned! – Nem volt szükségünk több szóra, ő tudta, hogy igazat mondok, én pedig tudtam, hogy tökéletesen megbízhatok benne. – De ideje lenne visszamenni. – Egy utolsó csókért hajoltam hozzá, majd nehezen ugyan, de kimásztam öléből.
-     Bearanyoztad a napomat, megint. – Kézen fogott, majd elindultunk a többiekhez.
-     YaOu, mi van most Oli és Camille között? – Kérdeztem, mikor már majdnem az öltöző elé értünk.
-     Cam néha beugrik, beszélnek néhány szót, majd tovább áll. Éppen tegnap beszélgettem erről Olival, de nem tudta megmondani, hogy Camille személyét szeretné maga mellett tudni, vagy csak annak örül, hogy valaki olykor-olykor törődik vele.
-     Te mit gondolsz, szereti? – Furcsa villanykörte gyulladt ki bolondos fejemben, amit a kis kínai barátom elől sem tudtam rejtegetni.
-     Szerintem nem, de úgy láttam, hogy tényleg össze van zavarodva. De miben sántikálsz, te kis boszorkány? – Orrát enyémhez érintette, jóízű nevetése pedig simogatta a szívemet.
-     Lisanak nincs barátja. – Kezdtem volna el kifejteni gondolatmenetemet, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, és éppen a szőke lány lépett ki rajta.
-     Te mégis hogyan képzelted azt, hogy itt hagysz ezzel a tuskóval? – Pufogott, miközben a bőszen vigyorgó Oliver is megjelent.
-     Igazán illethetnél szebb szavakkal is, ez fáj a lelkemnek. – Színpadiasan tette kezét a szívére, a három fiú kinevette, én pedig alig tudtam magamban tartani.
-     Majd ha megérdemled. Ja, olyan nem lesz. – Ezzel ott hagyta, majd kézen ragadott, és nem kérdezve véleményem, elrángatott YaOu mellől. Mikor visszanéztem Oli kacsintott egyet, és diadalittasan mosolygott.
-     Nem sok ember tud így kihozni a sodrodból, mi történt? – Kérdeztem Lisat, mikor elfoglaltuk helyünket a közönség soraiban.
-     Ne is kérdezd! Ez egy hatalmas tuskó. Nem is értem, hogy lehet oda érte ennyi lány? – Homlokát ráncolva dörmögött, majd hirtelen felém fordult. – De kisasszony, te hova is tűntél a fekete hercegeddel?
-     Beszélgettünk. – Egyszerűsítettem volna le, de Lisa mindent tudó tekintettel égetett lyukat az arcomba.
-     Aha, beszélgettetek. Akár így is nevezhetjük. – Éreztem, ahogy a vér az arcomba tódul, és akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim. – Értem, tehát jót beszélgettetek. – Nyomta meg az utolsó szót, majd hüvelykujjával letörölte szám széléről az elkenődött rúzst. Bőszen vigyorgott, én pedig irtó kínosan éreztem magam, de legnagyobb szerencsémre ebben a pillanatban elkezdődött a műsor.
     Nagyon szoros a verseny, jobbnál jobb produkciókkal álltak a színpadra, mindenki kettőt énekelt, és elképesztő színvonalon hozták a dalokat. Azonban nekem akkor is a ByTheWay tetszett a legjobban. Mondhatják, hogy elfogult vagyok, hiszen igaz, de ezért nem vethet meg senki. Imádom ezt a négy fiút, mert ők nem csupán a barátaim, de remek művészek is, akik nem csak a tudásukat teszik bele minden előadásukba, hanem a szívüket is.
-     Brutál jók. – Lelkendezett Lisa, mikor a második produkciójuk után is besöpörték a már általánossá vált taps és sikolycunamit.
     Akármilyen jól is tellett az este, csak eljött az a pillanat, amitől mindig rettegek, az eredményhirdetés. Ahogy felcsendült az az undorító zene, a székem karfája után kaptam, és minden erőmmel szorítani kezdtem. Csak mondják már ki, hogy ByTheWay
     Boldog, büszke mosollyal az arcomon indultam az öltözők felé, nyomomba Lisával, aki egyszer csak elengedte a kezemet, és eddig vidám arca is elkomorodott. Tekintetemmel igyekeztem az ő pillantását követni, mikor megláttam, hogy Camille épp Oliver nyakában csimpaszkodik. Megsimítottam Lisa vállát, mire végre rám nézett.

-     Tetszik, igaz?

17 megjegyzés:

  1. úúúúúúúú ez nagyoon jó lett!!! Kicsit szomorú vagyok hogy jövő héten nem lesz, de így egyre jobban várom a következőt!

    VálaszTörlés
  2. Brutálisan jó!!!! Egyszerűen nem értem miért nem adod ki könyvben?!!;)

    VálaszTörlés
  3. nagyon jó lett milyen gyorsan hozd a kövit

    VálaszTörlés
  4. Kedves Jenni!:)

    Imádtam a fejezetet! Lisa nagyon kedves karakter és tetszik, amit kihoz Nanából. A lánynak biztosan nehéz YaOu nélkül, de már nincs sok vissza a versenyből.:) A kettőjük jelenete mindig olyan érzelmes, energikus. Na de nekem ez megint csak Oliver része.:) Mármint az elején gondoltam, mikor Lisa beszólt a srácnak, hogy biztosan lesz valami kettejük között. A vonzás is meglenne, viszont ott van egy DE. Camille. Nekem mindkét lány szimpatikus, és aranyosak is. Kíváncsi leszek melyikükkel hozod össze végül Olit. Van egy olyan érzésem, hogy Lisa lesz az, ugyanakkor nem tudom mi lesz a másik lánnyal. Várom a folytatást, és sajnálom, remélem hamar megoldódik a gondod.:)<3

    Puszi, Bonie Millis

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bonie!
      Bizony, már nincs sok vissza, és visszakapja a szerelmét, vagy nem?? Meglátjuk! :)
      Hogy ki a lány, megtudjuk a következő fejezetből! És igen, én is kedvelem mindkét karaktert! Nehezen tudok dönteni.
      Mondhatni megoldódott, köszönöm!
      Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  5. Ne harizz , de végre elmondhatnák egymásnak azt, hogy szerelmesek és végre azt , hogy járhatnánk. De jó benne a sok izgalom meg minden nagyon sok az ellenkezés inkább több az az meg több romantika legyen. Lehetne benne az is hogy túllépik rendesen a határokat nem úgy mint eddighanem értem polon kivűl a nadrág levételt meg stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint láttad, éppen erről tettem ki egy szavazást, mivel tudom, hogy igen fiatal olvasóim is vannak, de hatalmas fölénnyel "követelik" az általad említett részt, szóval ígérem, lesz! Még két vagy három fejezetig legyél türelmes, addig sem fognak unatkozni, ezt ígérem! ;)
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  6. Sziaa Jenni!
    Hát...... Ez valami borzalmasan király..El sem tudom hinni hogy valaki hogy tufja ennyire megfogalmazni egy történetet.. :) Nagyon nagyon örülök hogy a barátnőm meg mutatta hogy van ez a blog azóta szorgalmasan olvasom az összes részt amit írsz! :)
    Hát azokra/arra (már nem tom hány csók volt) csókra nem is tudod hogy nem csak a szereplők hanem az olvasóid 99%-a várt!!
    Én el tudnám azt is képzelni hogy megjelenik mint könyv!4
    Ez lett volna az én véleményem!! :))
    Kíváncsian várom a kövi részt!

    Puszii ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy ide találtál, és annak még jobban, hogy tetszik is, amit olvasol! Remélem a későbbiekben sem okozok csalódást! :)
      Köszönöm, hogy írtál!!

      Törlés
  7. Nagyon várom a következöresz szet vet a kiváncsiság

    VálaszTörlés